majd holnap
Az van, hogy a Broken Note-ról, illetve és azaz jelesül erről a számról [let'em hang] nem tudok leszakadni az elmúlt pár napban, tényleg, atomokra tép és még ekkor sem hagyja abba, sőt, a kvarkjaimba is belemászik.
Kocsmáztunk egy sort ma Friedhof & Co.-val, a Mimózából a Sörpatikába való átmenet megtagadása vagy testi erőm és tűrőképességem fogyását, vagy valamiféle kispolgári józanságeszme előretörését jelenti, még nem döntöttem el. Majd holnap, józanul, haha.
egy kibaszott sci-fiben
Mint egykori C-64 tulajnak, a szemem majd' könnybe lábadt ettől a videótól.
Istenem, ha a hetedik ás kis phnb ezt látta volna annak idején! Valós idejű memdump színesben-grafikusban! Sőt, realtime szerkesztés! Ez...ez....ez... és ha hozzáveszem, hogy NÉGER az elnök.... egy kibaszott sci-fiben élek! Hihetetlen!
akik nem jutnak túl
Az megvan, hogy közben a Tandemből szép csendben, fű alatt Pedál [a képen: ládep] lett? Még mindig járnak oda emberek, akik nem jutottak túl azon, hogy V. Bejáró. És most mi leszünk azok, akik nem jutnak túl azon, hogy Tandem. Mert hát nem is lehet. A dolgokat a nevük rajzszögezi a mindenség táblájára.
A Tandemnek megvolt a maga 15 perce a blogszerdákkal, a társasággal, a záróra utáni ivászatokkal, aztán nagyjából egyidőben csúszott szépen hátra az idő homokjába, mi meg előre mindenfele. Egy darabka ott nőtt fel bennünk, a permanens cigarettafüstben, a korsóborsodik közt. Ott láttam meg először M-et és J-t is (ráadásul együtt, és ez utólag önmagában is csavaros). Ha létezett valaha is (ego)blogoszféra a személyes ismeretségek kisebb körein túl, az ott és akkor létezett. Ez nem nekrológ. Csak egy gondolati szál, amit göngyölítgetek.
És még két saját fotó, 2006-ból:
És persze Ritus!
erik sumo @ dürer-kert
Nem volt jegy.
háegyenegyet!
Egyre többször merül fel mind a sajtóban, mind pedig személyes ismeretségi körömben a kérdés, beoltassuk-e magunkat az új típusú H1N1 ellen. Teljesnek tűnik a káosz, még az önjelölt és/vagy hivatalosan felkent szakemberekis egymásnak homlokegyenest ellenkező véleményen vannak, nem beszélve az ilyenkor önmagát generáló, lassan gigantikussá váló tév-, fél- ál- és információk cunamijáról.
Hosszas kutatás után sikerült találnom egy weboldalt, ami végre nem ilyen-olyan meggyőződésből a hajánál fogva előrángatott homályos érvekkel próbál hatni, hanem egyszerű, világos, közérthető és egyértelmű választ ad a kérdésre.
Hadd ajánljam.
ott kezdődnek
Pelevin Generation P-jét olvasni Paszternak után kifejezetten érdekes ívet ad.
Ott kezdődnek a gondok, amikor az ember jobban tart a másnapi másnaptól, mint attól, hogy lemarad valamiről aznap; ha így megy tovább, a végén elvonulok a Krisna-völgybe vegát enni.
Statisztika: az idén eddig 30 könyvet olvastam el, 16-tal kevesebbet a tervezettnél. Behozhatatlan előny a naptár javára. (bár ha a naptár a béka, én meg Achilles...)
Pénteken meg Erik Sumo lemezbemutató, de ne jöjjön sok ember, mert nem férünk el kis helyen. Szombaton Elite Force, de sok víz lefolyik még addig a Dunán. Ez olyan pestiestes volt.
afféle
A Vittulában az van felírva a vécében, hogy
PERLITES ARCÚ ÚJJÁSZÜLETÉS
és persze harmincadikat mentünk ünnepelni oda (Káka! Béessz!), egy ideje mintha beköszöntöttek volna a harmincas évek, meg jön ez még így tovább a naptár szerint, incl. me. Aztán megyek hazafele ebben a napok óta fröcsögő, szar őszi esőben, nappali járat épp van még, és kicsikocsin húzom magam után az összes rohadt bizonytalanságom, félelmem, legalább a nyikorgó fakerekeket megolajozta az a pár sör, az is valami, így szerdára, végülis.
Azon gondolkodom közben, hogy végül is minden kapcsolatomnak megvolt a maga saját, külön bejáratú megszűnési oka, néha egészen profán, néha szinte eposzi, mindenesetre végül itt állok, huszonkilencésháromnegyed, és rájövök, hogy fogalmam sincs az egészről, fogalmam sincs az együttlétről, az együtt létezésről, ennek az egésznek az ábécéjéről, a know how-ról, csak a méricskélés, a számítgatás, a szorongás, az aggodalom, az önmarcang, a végén meg nyilván hétvége és valami buli reggelig, afféle non sequitur.
Jó éjt.
valahol bizarr
Azt álmodtam, hogy Ozorán vagyok anyámékkal és a harmincadik születésnapomat ünnepeljük. Volt valami nagy sátrunk, meg még az álomban is azzal királykodtam, hogy hideg vízben zuhanyoztam (ez a '08-as ozorán, a szalmabálákból rakott vizesblokkban fordult elő velem eddig először és utoljára).
Ez azért valahol bizarr.
toplistás
Ilyen szájbakúrtan elcseszett péntek estém is rég volt már, toplistás, tényleg. Megyek is lefeküdni, elvégre mindjárt 10 óra.
(a szerző otthonmaradásának egyik jelentős oka a világ megkímélése e hangulattól pedig biztos mindenki kurva jót ugrál a sascha funke bulin)
télszag
Télszag van odakinn. Mintha erősebb lenne ilyenkor a gravitáció, nyomatékosabbak a tárgyak, az utcák, a kabátok.
az egyik legjobb
Az egyik legjobb Gutenberg-életérzés egyértelműen az, amikor az ember hótakarta, téli szibériai tájakról, meg éjjel a fagyott holdra vonyító farkasokról olvas a kanapén, pokrócba burkolva, egyszál lámpa fénye mellett.
(leírtam és most nézem, hogy ez mennyire modoros, hehe)
néhány taktus után
Igen, igen, ezt szeretem a legjobban. Amikor pár másodperc, néhány taktus után tudod, hogy ez a dal neked íródott [charlie winston - in your hands].
Meg ez a szombat este is pont ilyen. Most semmi elektronika. Jó.
!!!!!!
A tegnapi este szinte mérföldkő volt a Queen kocsmás törzsközönségünk mikrokörnyezetében. Lementünk, dumáltunk, cigiztünk, Ms. Zé és és Mr. Csé angolosan távoztak a 3. söröm magasságában, DrP egy (!) wiskeyt ivott KÓLÁVAL (!!), még a Merlinbe induló partykülönítmény is megállt az egy rövid + 1-2 sör kombónál (!!!!), majd tíz-negyed tizenegy felé (!!!!!) kulturáltan felálltunk, fizettünk, és távoztunk. Szinte józanul (!!!!!!).
Valami hihetetlen, hogy öregszünk / kupálódunk kifele.
HIMYM S02
(ezeket a postokat rühellem másoknál, ha nem ismerem az adott sorozatot)
Tegnapra végeztünk a második évaddal. Hát, hát. Egyrészt egy rossz szót se rá, voltak jelenetek, ahol Richter-skálán mérhető fuldokló-röhögőgörcsrohamok csapkodtak a kanapéhoz percekig (Ted főnökének nagyjelenete, Barney a metróban, Marshall haja a fináléban) (J ilyenkor kedvesen csodálkozó, nagy szemekkel mered rám), nekem annyi volt a bajom, hogy az első évad béna-jófej csajozási kísérletei hiányoztak, mivel Ted együtt volt Robynnal. És ez így nem jó: Ted karaktere nem működik kapcsolatban, teljesen jellegtelenné lesz, képtelenség hozni vele azokat a tipikusan kapcsolati szituációs vicceket, amik Marhshalléknál fényesen működnek. Ráadásul a történet gerincét tekintve ez egy egész évadnyi oldalág is volt, hiszen a narrátor gyerekeinek anyja még sehol, errefelé nem lépett előre a történet az [SPOILER] részig. Azért így is lehetett imádni.
És még három évad a hosszú téli estékre...
Ja és!
szentek, mesebeli unikornisok és csodatévő jóságos nagymamák
Az egész Sláger-Danubius-botrányból nekem annyi jött át, hogy két politikai-gazdasági hátszelű valami az erősebb kutya baszik-elvén kigolyózott két korábbi ugyanolyat - az ORTT miatt pedig hirtelen mindenki úgy fel van háborodva, mintha az eleddig szentek, mesebeli unikornisok és csodatévő jóságos nagymamák gyülekezete lett volna. Irgalmatlanul szánalmas és szomorú az egész, de persze nem lennék igazi szemét, ha nem tudnék azért őszintén örülni annak, hogy nincs többé Sláger rádió, hahahahahaha! :)
battlestar galactica - the plan
Egy legutolsó adag (egész estés) Battlestar Galactica a nagy finálé után... amint az utolsó bit is lecsorgott a kábelen, azzal a lendülettel indult a lejátszó persze, és vártam a nagy relevációkat. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, mivel ennek a négy évadnak a toldozott-foldozott (és így is bámulatos) sztoriját még tovább pofozgatni olyan, mint markológéppel kártyavárat építeni - végül a nagy kérdéseket és lyukakat elegáns mozdulattal megkerülték az alkotók és csináltak valamit, ami végülis oké, de alapjaiban nem rengeti meg a BSG-unvierzumot és nem igazán csapja le azokat a labdákat, amik a finálé után ott szálldosnak azóta is (nem is lehetett volna talán).
A sztori végső soron One (aka Brother Cavil) egyfajta fejlődéstörténete, hideg gépi logika versus emberi érzelmek, satöbbi, nagyjából, amit Brian Herberték is pedzegetnek az első Dűne-előzménykötetben Erasmus karakterén keresztül (az emberi önreflexió egyfajta paraboláját jelentő sci-fi alapszituáció? hol a garbóm?). Formailag ez úgy zajlik, hogy a nagyjából összes évadon átívelő új cselekményszál rá van építgetve az eredeti jelenetekre, azokkal összevágva működik jól-rosszul. A sorozat kezdőszövegének "and they have a plan"-része az apropó, bár pont ez a vonal kiábrándító, mert a plan annyi, hogy Cavil a hajó kápolnájában berendezett főhadiszállásáról mindenkit ki akar nyírni úgy, hogy közben a hajón levő többi cylon farkával próbálja verni a csalánt. Így derül sor néhány cylon akció hátterére, bár ez a háttér előtte sem volt kevésbé evidens (kill'em all, szevasz).
Helyenként - felhördülés! - UNTAM az egészet, olyan volt, mint egy repeta középhaladó BSG-seknek, de lapos, mint a Nagyalföld. Nem kis részben azért, mert a sorozat leggyengébb karaktereire épült, Sam például a Barátok Közt szintjét is alulról súroló bicepszmutogatására, ilyesmi. Aztán a zárójelenet helyrerakott mindent, bamm, akkor ott abban a 2-3 percben megint összeállt a kép, meg hogy miért töltöttem hosszú órákat egy robotos-űrhajós filmsorozattal, és azt mondtam: köszi.
Ki tudja, talán jobb is így, legalább nem fog annyira hiányozni, hogy vége.
ott lenn
A hosszú hétvége ott lenn vidéken szerencsére legalább annyira jó volt, mint amennyire fárasztó, mert különben nem örülnék most.
(2 teljes és 2 fél nap internet nélkül!)
zajból
Rettentően nincs kedvem írni.
A szorongás sár a szélvédőn, erősebbre kapcsolom az ablaktörlőt, hogy kilássak.
Zajból nem lehet várat építeni.
Jó hétvégét.
nem tudhatta a derék fiú
Egyébként érdekesen értékelődnek át, vagyis kattannak helyükre a dolgok, szegény Dezső hagyatékában vájkálok, nem tudhatta a derék fiú, amit én most - szerencsére, talán dunának is ment volna azon nyomban. Most meg pár: pásszé!
Nincs mit bárkinek a szemére vetni, bármit magyarázni, megértetni, tisztázni. Frank Herbert-esen: lies within lies within lies. Az igazság(-nak vélt szubjektív bizonyosság?) előbb nyeri hitelét az igazság (-nak vélt, stb.) közlőjéből, mint a tényszerű körülményekből. Röviden: a nyúl azért van a kalapban, mert azt akarjuk, hogy ott legyen. És most irány a nyúlon túl.
ezer apró
Egyébként a blogászati szájzár tökéletesen indokolatlan. J. a világ ezer apró csodájára nyitja rá a szemem, például, hogy a Whopperből kihagyják a mustárt, és külön kell kérni, így tényleg sokkal jobb. Voltunk csecsemőt nézni (élénk az anyagcseréje), meg a Rönééknél házibuliban (a közepesen híres bloggerek linkelik egymást), meg még egy kicsit karcos goán is (J. ugyan néha látszólag kicsit úgy érezte magát, mint mondjuk én a Keresztyén Lányok-Asszonyok Nótaestjén, viszont igazi klasszikusokat adtak), most pedig lélekben lassan felkészülök pár nap távollétre a városból.
Keresés
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2009. november
- 2009. október
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- 2009. május
- 2009. április
- 2009. március
- 2009. február
- Az összes »
Utolsó kommentek
- egy kibaszott sci-fiben, milou: BOLDOG! akarmikor volt, akarmikor lesz! »
- majd holnap, keats: http://www.youtube.com/watch?v=B1fYkBYsrTM - Berlin Calling/Paul... »
- majd holnap, Zs.: Nem kispolgár. Nyárspolgár. Mondom én, hogy a rakenroll halott. »
- majd holnap, milou: semmi kozom hozza.... azonban, ha mar volt, utolag boldogot! ha... »
- majd holnap, forter: az első mondatnál már tudtam, hogy ittál :) »
Legtöbb komment
- afféle (13)
- akik nem jutnak túl (11)
- egy kibaszott sci-fiben (9)
- battlestar galactica - the plan (6)
- az egyik legjobb (6)
Kategóriák
Linkek
