najónapló

• Blog oldal
• Archívum
• 

#248

Őőő...most Sophie kérésére a szabadságról kellene írnom, amit elmondtam neki a Corvin előtti söröző teraszán (ahol Ny. mesterien nem látott meg, én meg azt hittem, hogy okkal, mármint olyannal), de a szabadság az olyan, hogy nem akar most épp itt és így megíródni, mert szabad, de meg fog.

"...a ködből előbukó felhőkarcolóra emlékszem azon a tiszta, egyenes, szép utcán, ahogy sétáltam. A felhőkarcolóra és a vele feltörő eufóriára. Arra a tömény, levegős. vízízű, könnyű, magányos szabadságra. Sem előtte, sem utána, valójában talán közben sem voltam olyan szabad sosem. Talán csak most, az emlékeimben vagyok az, vagyok akkor és ott az, így utólag. Új levegő, új utcák, új emberek, új én...gondolkodtál már azon, mennyire befolyásol annak a tudattalan tudata, hogy hogyan láthatnak mások? No, itt ez nincs. Új vagy nekik. Új-a vagy a helyzetnek. Egy rövid ideig. Akkor a lélegzetvétel vagy az ordítás előtt, a pillanatnyi lebegés a zuhanás előtt. Becsüld meg. Sok ember, nagyon sok hal meg úgy, hogy nem tudja, miről beszélek. Rövid ideig tart. Pár hét, inkább csak pár nap De hidd el, megéri. Legalább egyszer. Az íz kedvéért."